A mai délelőttöt a Depóniánál töltöttük, Egy barátságos környezet szépen gondozott kerttel, és egy modern, színes látogatóközpont mindenféle játékkal várt minket. A bevezető előadás hiába volt hosszú a változatos és érdekes tartalom végig fent tartotta a diákok figyelmét. Egy kis pályaorientációs beszélgetés kapcsán kiderült, hogy mit jelent a cégnél HR-es, marketinges, logisztikai, vagy könyvelői feladatokat ellátni. Tetszett, hogy a diákok nyelvén, közvetlenül meséltek munkáról, tanulásról, elhivatottságról.

Persze megtudtuk, hogy a szeméttel ellentétben a hulladék újrahasznosítható, a szelektív gyűjtőbe pedig csomagolási hulladékot kell bedobni, pl. joghurtos doboz és hasonlók, a régi görkori, vagy műanyag szerszámos doboz itt felejtős.

Itt a Depóniánál történik a hulladék többdimenziós kiválogatása és ún. bálákban való tárolása, amit aztán tovább szállítanak újrahasznosításra, de készül itt zöldhulladékból komposzt, vagy elkülönítve veszélyes hulladékot is leadhatunk.

Mindez jól hangzik, de amikor kimentünk terepre mégis inkább sokkolt a látvány. Rossz érzés volt, hogy ennyi mindent kidobunk, és mindez hegyekben áll… A tanulók két fő tanulságot emeltek ki a napból az egyik, hogy rossz érzés, hogy ami ott áll tornyokban annak már ők is részesei és a szemét, amit elszállítanak tőlünk csak a szemünk elől tűnik el, de nagyon is megmarad…

Azt hiszem máshogy dobunk ki ezután valamit. Szükség van erre a szemléletformálásra. Köszönjük az ott dolgozók munkáját!